Születés és halál

Halál

A papám júniusban halt meg. Kiborultam. Még suli volt és nagyon eltört a mécses. Még mindig elpityeredek, ha rá gondolok. Kicsi koromban szigorú volt velem, de ahogy nőttem egyre elnézőbb és megértőbb lett.
És amikor azt gondoltam, hogy talán még az esküvőmet is meg fogja érni (ami lehet sose fog bekövetkezni xD), meghalt. Csak így…
Nem mentem ki anyuékkal a temetőbe. Féltem, hogy megint elsírnám magam, mert még mindig nagyon hiányzik, és azt kívánom bárcsak ne halt volna meg.
Szeretlek, bárhol is vagy most^^

Egy új élet

Pénteken megszületett az unokatesóm,  Csabika. =’)
Először nem volt olyan fényes a helyzet, mert a nagynéném korábban szült mint kellett volna, de már mind a ketten jól vannak. Csabit inkubátorba rakták és még mindig ott van, de csak mert erősödnie kell még.
Már alig várom, hogy láthassam! =)

Elgondolkodtam. Vajon hány élet veszhet el, miközben több száz új születhet bele a világunkba? Ebben a percben is hány új kis jövevény csöppenthet bele az élet nagy tengerébe? Az élet csodája csodálatos dolog. Semmivel fel nem cserélhető. Becsüljük meg!

“Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni.”

~ Szerző: orangejuicelife on november 2, 2008.