Érzések…
Nem tudom eldönteni, hogy mi is van velem mostanában. Pár bejegyzéssel ezelőtt leírtam, hogy mennyire szerelmes vagyok… hát lehet becsaptam magam. Kicsit kiismertem a srácot, és rájöttem, hogy ő nem igazán nekem való, de igazából nem is ez a fontos most. Üresnek érzem magam, mégis néha már túl sok az, ami körülöttem van. Barátokkal vagyok körülvéve akiket szeretek, és sokszor hálát adok az égnek, hogy mellettem vannak. Mégis mostanában fura érzéseim vannak, azzal kapcsolatban, hogy mit hoz a jövő. Hogy fogunk kinézni? Mi lesz a munkánk? Milyen kalandokat élünk még át? Vajon boldogok leszünk-e? Érdekes. Biztos ti is gyakran felteszitek magatokban ezeket a kérdéseket, de engem mostanában gyakran foglalkoztatnak ezek a dolgok…
“Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.”
Válasz